Munka-magánélet egyensúly

Hogyan legyünk jól magunkkal és másokkal is?

A minap részt vettem az Apor Vilmos Katolikus Főiskola egyik workshopján, ahol a munka-magánélet egyensúly volt terítéken. Már maga a téma is olyan, amire a legtöbbünknek rögtön felcsillan a szeme, hiszen ki ne érezte volna már úgy, hogy széthúzza a munkája és a magánélete? Nálam ez különösen aktuális volt, és a beszélgetések során sok olyan gondolat fogalmazódott meg bennem, amit szeretnék most megosztani.

Kapcsolataink tükröt tartanak elénk

Először is, az ember társas lény. A kapcsolatok – legyen szó családról, barátokról, kollégákról vagy akár ismerősökről – nemcsak körülvesznek minket, de formálnak is. Ahogy a workshopon is elhangzott: mi hatunk másokra, mások hatnak ránk, és közben mi is formálódunk. Ebből adódik, hogy ha nincs rendben a munka és a magánélet közötti egyensúly, az bizony a kapcsolatokban is meglátszik. Feszült leszek, ingerlékeny, és könnyebben robbanok. De ha ezeket a kapcsolatokat tudatosan ápolom, máris erősebb bázist adok magamnak a mindennapokhoz.

Öngondoskodás nem egyenlő önzéssel

Sokan félreértik, amikor azt hallják: „önmagunkról való gondoskodás fontos.” Azt hiszik, ez valami önző, csak magammal foglalkozó dolog. Pedig pont az ellenkezője igaz! Amikor rendben vagyok magammal, akkor tudok adni is másoknak. Akkor tudok figyelni, türelmes lenni, támogatást adni és elfogadni. Az egyik leghasznosabb gondolat számomra az volt, hogy a magammal töltött idő – akár egy séta, akár egy forró fürdő vagy egy jó könyv – nem luxus, hanem alap.

Apró lépések nagy hatással

Sokszor azt gondoljuk, hogy változtatni csak nagy dolgokon lehet: munkahelyet váltani, új életet kezdeni, elköltözni. Pedig az önerősítő stratégiák pont azt tanítják, hogy a valódi változás gyakran a kicsi, következetesen ismételt lépésekből fakad. Ezek a lépések segítenek megerősíteni önmagunkban a stabilitást, javítani az önbecsülésünket, és helyreállítani az irányítást az életünk fölött.

Öngondoskodás

Az egyik ilyen stratégia az öngondoskodás, ami nem más, mint a saját testi-lelki szükségleteink tudatos figyelembevétele. Ilyen lehet például, ha este fél órával korábban lefekszünk aludni, ha szánunk időt a mozgásra, vagy ha beiktatunk a napunkba egy kis „énidőt”, amikor csak azt csináljuk, ami nekünk jólesik – például elolvasunk pár oldalt egy könyvből vagy meghallgatunk egy zenét, amit szeretünk.

Nagyon fontos az is, hogy felismerjük: nem kell mindent egyedül megoldani. Az emberi kapcsolatok hatalmas erőforrások lehetnek, ha megtanuljuk észrevenni, kik azok, akik mellett feltöltődünk, és kik azok, akik inkább kimerítenek. A támogató kapcsolatok – akár egy jó barát, egy családtag vagy egy közösség – rengeteget számítanak. Ne féljünk beszélgetni, kérdezni, tanácsot kérni. Ez nem gyengeség, hanem bátorság.

Aszertív kommunikáció

Az egyik leghasznosabb önsegítő eszköz az aszertív kommunikáció. Ez azt jelenti, hogy őszintén, de tisztelettel kommunikálunk – saját érzéseinket és szükségleteinket helyezzük előtérbe anélkül, hogy másokat bántanánk vagy elnyomnánk. Például: „Most nagyon fáradt vagyok, szükségem lenne egy kis pihenésre” sokkal hatékonyabb, mint „Hagyd már abba, nem látod, hogy elegem van?”

Merjünk nemet mondani

Ide tartozik az is, hogy merjünk nemet mondani. Nem mindig kell minden kérésnek eleget tenni. A nemet mondás nem azt jelenti, hogy elutasítunk valakit, hanem azt, hogy figyelünk a saját határainkra. Ezáltal hosszú távon kiegyensúlyozottabbak és hitelesebbek leszünk mások szemében is.

Önvizsgálat

További fontos eszköz az önvizsgálat, vagyis az, hogy időnként megállunk, és elgondolkozunk: mit miért csinálunk, mi váltotta ki a reakcióinkat, hogyan érezzük magunkat. Ha felismerjük az automatikus viselkedéseinket, vagy hogy éppen milyen elhárító mechanizmusokat használunk (pl. másra hárítjuk a felelősséget, tagadjuk a problémát), már azzal is fejlődik az önismeretünk.

Tanulás

És végül: merjünk tanulni másoktól. Figyeljük meg, mások hogyan kezelnek helyzeteket – különösen azokat, amik nekünk nehezen mennek. Nem baj, ha nem vagyunk tökéletesek. Az a lényeg, hogy haladjunk, akár csak apránként is.

Minden ilyen kis lépés hozzátesz ahhoz, hogy erősebbnek, kiegyensúlyozottabbnak és bátrabbnak érezzük magunkat. És ez a valódi erő – belülről fakad.

A lelki egészség kulcsa: munka magánélet egyensúly és támogatás

A lelki egészség nem jön magától. Tudatos figyelmet igényel – belülről is, kívülről is. Nagyon fontos, hogy észrevegyük, kik azok az emberek, akik mellett feltöltődünk, és kik azok, akik leszívnak. Vannak ilyenek-olyanok is, de a kulcs az, hogy tudjunk különbséget tenni, és időt szánni azokra, akik valóban támogatnak. És igen, az is teljesen rendben van, ha néha segítséget kérünk – akár egy baráttól, akár egy pszichológustól.

A valóság néha zűrzavaros, de a kritikus gondolkodás, az önvizsgálat és az érzelmi intelligencia fejlesztése segítenek abban, hogy a helyén lássuk a dolgokat. Ahogy a workshopon is elhangzott: „To di allelon sozesthai” – azaz egymás által boldogulni. Az egyensúly nem azt jelenti, hogy mindig minden tökéletes, hanem hogy felismerem, mikor van szükségem pihenésre, társaságra vagy csak egy kis csendre.

A mindennapi hátország

A munka magánélet egyensúly egyik legfontosabb, mégis gyakran alábecsült alappillére a kapcsolatok minősége. Lehet bármilyen jó állásunk vagy akár sok szabadidőnk is, ha nincs mellettünk legalább néhány olyan ember, akihez őszintén fordulhatunk, akkor hiányérzet marad bennünk. A család, a barátok, a különféle közösségek – legyen szó egy hobbikörről, vallási csoportról, vagy éppen egy segítő közösségről – olyan erőforrások, amelyek segítenek megtartani bennünket a nehéz napokon is.

Az egyik legszebb gondolat, amit a workshopon hallottam, így szólt: „Egymás által boldogulunk.” Ez azt jelenti, hogy nemcsak nekünk van szükségünk másokra, de mi magunk is lehetünk támasz mások számára. Ez a kölcsönösség adja meg a mélységét az emberi kapcsolatoknak.

Család

A család nem mindig tökéletes, de ha képesek vagyunk nyíltan kommunikálni, határokat húzni, és időt szánni egymásra, akkor valódi hátországgá válhat. Fontos, hogy ne csak akkor keressük egymást, ha baj van, hanem osszuk meg a jó dolgokat is, és vegyünk részt aktívan egymás életében – akár egy közös ebéd, egy telefonhívás vagy egy hétvégi program formájában.

Barátok

A barátok szerepe szintén kulcsfontosságú. Egy jó beszélgetés, egy támogató vállveregetés vagy egy együtt megélt élmény hatalmas erőforrás lehet. Nem kell, hogy sok barátunk legyen – néha egyetlen hiteles, figyelmes barát többet ér minden közösségi médiás „ismerősnél”.

Közösségek

A közösségek pedig lehetőséget adnak a kapcsolódásra, a közös értékek megélésére és arra, hogy kilépjünk a hétköznapok monoton körforgásából. Ezek a csoportok – akár egy sportklub, egy művészeti kör, egy egyházi közösség vagy önismereti csoport – segíthetnek abban, hogy új nézőpontokat ismerjünk meg, feltöltődjünk, és ne érezzük magunkat egyedül.

Amikor a munka magánélet egyensúly megbillen, gyakran épp ezek a hátországok segítenek visszatalálni önmagunkhoz. Ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy értékesek vagyunk akkor is, amikor fáradtak, bizonytalanok vagy elkeseredettek vagyunk. Ők azok, akik tükröt tartanak, de nem ítélkeznek – csak támogatnak, jelen vannak, és segítenek talpra állni.

Ahhoz, hogy ezek a kapcsolatok működni tudjanak, nemcsak kapni, hanem adni is kell. Időt, figyelmet, törődést. De ez nem teher, hanem lehetőség – hiszen a kapcsolódás maga is gyógyító erejű. Így válik a lelki egészség fenntartásának egyik legfontosabb elemévé az, hogy odafigyelünk ezekre az emberekre, és ők is figyelnek ránk.

Végső soron a valódi önmagunkról való gondoskodás része az is, hogy közösségben élünk. Nemcsak saját magunkért, hanem egymásért is felelősek vagyunk – és ez a kölcsönös támogatás adhat igazi egyensúlyt az életünknek.

Összefoglalva: a munka és magánélet egyensúlya nem egy elérhetetlen álom. Inkább egy folyamat, amit tanulni kell – de megéri. Mert ha én jól vagyok, akkor a környezetem is sokkal inkább az lesz. És talán ettől lesz egy kicsit jobb hely a világ.

Korábbi bejegyzések:

• A munka és a magánélet egyensúlya